Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Menü

Ugye létezik a Mikulás?

„Halló, itt a Mikulás beszél!”

1897-ben egy nyolcéves kislány levelet írt az egyik New York-i újságnak. „Levelében őszinte választ kért az örök kérdésre: Létezik-e a Mikulás?” Francis P. Church válaszolt is a kérdésre, sorait azóta is sokszor idézik:

"Jaj, milyen kopár is volna a világunk, ha nem volna Mikulás! Oly kopár lenne, mintha többé nem lennének Virginiák. Akkor nem volna többé gyermeki hit, nem volna költészet, nem volnának álmok, melyek elviselhetőbbé teszik a létet. Nem volna több örömünk. Csak maradnának a sivár érzetek és a látvány. A csodálatos fény, mellyel a gyermekkor betölti a világot, kihunyna örökre.”

De honnan is ered a Mikulás hagyomány? Ki ez a piros ruhába öltözött figura és miért fontos gyerekként hinni benne?

A legenda:

Miklós püspök a mai Törökország területén, Patara kikötővárosában született i. sz. 280 körül. Jószívű helyi gazdag polgár volt, akit már életében Noel Baba-nak (Ajándék Apa) nevezték. Az összes vagyonát a szegények között osztogatta szét, egy forrás szerint pedig hozományt adott három lánynak, nehogy apjuk rabszolgának adja el őket nem találván nekik férjet. Állítólag éjszaka csempészett be a két idősebb  lánynak egy-egy zacskó aranyat az ablakon át. Legközelebb, amikor a harmadik lánynak is oda szerette volna adni a pénzt, zárva találta az ablakokat, így és a kéményen át dobta le a pénzt – ez éppen a harmadik lány tűzhely fölé akasztott, száradó harisnyájába esett.

Híre elterjedt, egyre színesebbé váltak az őt övező mesék, csodatételeket is tulajdonítottak személyének. A tengerészek és a gyermekek védőszentjeként volt ismert egy időben.

Hogy került Miklós az áruházakba?

1955-ben egy amerikai újság megjelentetett egy áruházi reklámot, amelyben megadták "Santa Claus telefonszámát". Ez természetesen nem volt más, mint az áruház információs vonala. Sajnos azonban – egy nyomdai hiba folytán – a telefonszám tévesen jelent meg: az amerikai hadsereg szupertitkos Kontinentális Légvédelmi Parancsnokságának telefonszáma volt, amit csak az Egyesült Államok elnöke és a légierő parancsnoka ismert.

Harry Shoup kapitány igencsak meglepődött, amikor december elején megcsörrent a telefon. Arra gondolt, biztosan kitört a III. világháború, és a szovjetek rakétákat küldtek az Egyesült Államokra. Az elnök helyett azonban egy vékonyka hang szólalt meg, aki a Mikulással akart beszélni, és felolvasta a kívánságlistáját. A kapitány, miután megnyugodott, hogy nem egy KGB-ügynök szórakozik vele, fogadta a kisfiú hívását, és aznap este még sok más gyermekét is.

Mivel a katonaság nem akarta a titkos programját leleplezni, éveken át kénytelen volt karácsony táján telefonos Mikulás-szolgálatot tartani. Később bővítették is a kínálatot: „radarral” jártak a Santa Claus nyomában az Északi-sarktól az amerikai városokig, és tudósították erről az érdeklődőket. 1997-től aztán külön interaktív website-ot hoztak létre, ahol a gyerekek maguk követhetik a radarernyőn a rénszarvasok húzta szán és persze az ajándékok útját.

A hit jelentősége:

Felmerülhet az örök dilemma: vajon mi tesz jót a gyereknek?

Az elejétől igazat mondani arról, hogy nincs is Mikulás? Na de akkor hogyan fog beilleszkedni az oviban, ahol a többi gyerek másban hisz?

Vagy hitegessük és szép lassan fedjük fel az igazat?

Íme egy megnyugtató válasz a bizonytalanoknak:

A szekértők szerint a gyermekeknek kifejezetten jót tesz a hit a Mikulásban, mint ahogy a többi mese is, mivel ezek a jó és rossz közötti különbségekre tanítják őket. Ez elindítja őket egy olyan úton, ahol morális étékeket szedhetnek magukra és ezáltal később könnyebben illeszkednek be. Az igazság felfedése nehéz feladat, de egy idő után mindenképpen szükséges. Pszichológusok szerint a legfontosabb, hogy biztosítsuk őket szeretetünkről, és elmondjuk a Mikulás inkább egy hagyomány mint egy személy. Kimutatások szerint 6 éves korára a legtöbb gyermek rájön az igazságra, vagy otthon vagy az oviban, iskolában fedezi fel, hogy nem létezik Mikulás. A megfelelő idő erre egyéni, javaslat szerint akkor érkezett el a pillanat, amikor a gyermek egyértelművé teszi kérdésekkel, hogy elbizonytalanodott a Mikulás létezésében („láttalak csokit venni, nem te hozod a Mikulást?”, „Panka az oviban azt mondta a Mikulás nem létezik, akkor ő hazudik”?). Azért ilyenkor, mert ha továbbra is fenntartjuk a látszatot, a gyermek bizalmán eshet komoly csorba, mert a valóság ellentmondásba kerül szülei állításával.

Mindent összevetve ez egy csodálatos hagyomány. A varázslat örök, belül mind kipirosodott arcú gyermekek vagyunk akik lélegzetvisszafojtva várják az éj csendjében, hogy sikerül-e meglesni a Mikulást. Érthető hát, hogy szeretnénk ezeket az élményeket gyermekeinknek is megadni, akik talán egyszer majd szintén továbbadják a mesét.